Összefüggés a szerelem és a merevedés között

„A szeretkezés akkor lesz igazi élmény, ha azzal fekszel le, akit igazán szeretsz, akibe szerelmes vagy.” Valóban igaz ez a jól ismert frázis, vagy ez csak amolyan romantikus tévképzet, amivel a fiatalok vezetjük félre, hogy ne bújjanak egyik ágyból a másikba testi örömöket és kéjvágyat hajszolva? Nehéz erre objektív választ adni, talán nem is lehetséges, hiszen nem vagyunk egyformák, így a szexhez való hozzáállásunk is egyedi és eltérő. Valószínűleg mindkét lehetőségnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, nézzük meg ezeket.
A szerelem érzetét biokémiai reakciók egész láncolata alakítja ki bennünk. Megérezzük a felénk áradó feromont vagy más nemi hormonokat és a testünk automatikusan reagál rájuk. Mi is gyártani kezdjük a hormonokat, amelyek különböző agyi reakciókat váltanak ki, amelynek köszönhetően boldogabbak, felszabadultabbak leszünk. Leszáll ránk a jól ismert rózsaszín köd. A szexuális aktus során ezek a vegyi impulzusok felpörögnek, a szokott ingereket még intenzívebben éljük meg. Arról nem beszélve, hogy ugyan ezek a hormonok a felelősek az erekció kialakulásáért. Mivel a „szerelem” miatt ezek egyébként is nagyobb mennyiségben vannak jelen a szervezetben, így a merevedés is könnyebben létrejöhet.
Emellett a szeretkezés a szerelmünkkel nem csak fizikai, hanem lelki élmény is. Egyesülni avval, akit szeretsz és örömet, gyönyört okozni neki a legcsodálatosabb érzések egyike. Nem kell aggódni, nem kell bizonyítani, bármi történik is az ágyban a szerelmed elfogad és szeretni fog. A tény, hogy nem kell aggódni a következmények miatt jelentősen tehermentesíti a pszichét, aminek köszönhetően felszabadultabbak lehetünk. Gátlások nélkül élvezni egymás társaságát, mint lelkileg, mind fizikailag felemelő élmény.
Ugyanakkor előfordulhat pont a szerelem miatt alakul ki a nyomás és stressz. Nehéz volt megszerezni, még nehezebb megtartani. Mi lesz, ha valamit rosszul csinálok, mi lesz, ha valamit elrontok, mi lesz ha… Ugye ismerős mondatok? A szeretteinkkel szembeni megfelelési kényszer nagyon erős. Nincsenek többé súlytalan dolgok, mindennek tétje van. Elég egy rossz mozdulat, egy lankadó pénisz és minden elveszik. A szerelmünk kiábrándul, elveszítjük, egyedül maradunk, kettesben a kudarccal, amit a szorongás miatt újabb kudarcok követnek majd. Igen, ez is előfordulhat. Valószínűleg alkati kérdés, hogy hogyan éljük meg a szerelmet, hogy afrodiziákumként hat ránk, vagy teljes kétségbeesésbe taszít. De mint minden szorongás ez is leküzdhető és valószínűleg azok vannak többségben, akiknek a szeretett partnerrel való együttlét igazán kemény erekciót és maradandó élményt okoz.
Mi a helyet akkor, ha kiiktatjuk a szerelem faktort? Az erekciót gyakorlatilag bármi kiválthatja, egy illat, egy kivillanó fehérnemű, a szokásos zötykölődés a metrón. Ehhez nem kell szerelem, megkívánhatunk bárkit, aki mutat némi hajlandóságot arra, hogy vágyainkat kielégítse. Az erekció és a vágy tehát adott, a cél a saját kielégülésünk, mert minek foglalkoznánk olyasvalaki orgazmusával, aki egyébként is hidegen hagy. A rajtunk lévő nyomás minimális, nincs is, hiszen nincs veszteni valónk. Nem számít, hogyan teljesítünk, hiszen a partner sem számít. Egyesek direkt abban lelik örömüket, hogy a partnert tárgyiasíthatják, ezzel kerülik ki a teljesítménykényszer csapdáját. A vágy és az ösztönök erősek, csak követni kell őket és a kemény erekció szinte garantált.
Viszont az ember nem csak test, hanem lélek is. Egy érzelem mentes együttlét lehet szenvedélyes, de ugyanakkor személytelen és hideg is. Egy ilyen szituáció kedvezőtlenül hat az érzelmeinkre, ami hamar lelohaszthatja a kedélyeket. Kellő vonzalom híján a testünk nem azt a reakciót fogja produkálni, amit elvárnánk, hanem intő jelet mutat, hogy valami bizony hiányzik.
Szerelemmel vagy anélkül, az, hogy hogyan éljük meg a szexualitást csak rajtunk múlik. Befolyásolnak bennünket adottságaink, tapasztalataink, érzelmeink. Nem vagyunk egyformák, ezért a kérdésre adott válaszaink is nyilvánvalóan különbözőek.